A CPU felett és alatt (az első képen) helyezkednek el a memóriák, vagy RAM-ok csatlakozói. Ezeket a processzor rövidtávú memóriájának lehet felfogni, ide másolja a gép működése során fontos adatokat és fájlokat, amelyek a gép kikapcsolása után elvesznek. A fogalom szerint a RAM egy véletlen elérési (idejű), írható és olvasható memória. A kezdetben SRAM-okat, azaz statikus ramokat használtak. Ezek gyorsak voltak, és sokáig megőrizték a tartalmukat, de sokba is kerültek.
Később tértek át az SDRAM-okra, amelyek már folyamatos frissítést igényeltek, mivel bizonyos időnként elvesztették a tartalmukat. Erre utal a D betű, ami dinamikusságot jelenti, azaz a folyamatos frissítés igényét. Így ugyan ezek a ramok lassabbak, de olcsóbbak is.
A mai ramok hasonlóan a CPU-hoz, tranzisztorokból és kondenzátorokból épülnek fel. Napjainkban már a DDR, azaz dupla átviteli sebességű, szinkronizált dinamikus ramokat használnak, így összeáll a teljes elnevezés, a DDR SDRAM. A RAM-ok alapelve a legtöbb számítástechnikai eszközben megegyezik, csak éppen más a csatlakozójuk, attól függően, hogy egy asztali számítógépben, vagy egy tabletben használják. Kapacitásuk (méretük) régebben néhány kilobájttól kezdve néhány megabájtig terjedt, manapság nem ritkák a 4-8 gigabájtos méretűek sem.
Divatos megnevezés és a déli és északi híd, sokaknak azonban fogalma arról, hogy sincs, mik ezek. Az alaplapot osztják így virtuálisan két részre. Az északi híd lényegében a processszorfoglalatot, a memóriát, az AGP vagy újabban PCI Express x16 csatlakozót (ide kerül a videokártya) és a különböző bővítőkártyákat (külső hangkártya, hálózati kártya stb.) fogadó PCI csatlakozókat vezérli.
A gyorsabb működés érdekében néhány éve az Intel és az AMD is a processzorba integrálja az északi hidat. A déli híd pedig a különböző külső eszközöket vezérli, pl.: merevlemez, CD/DVD olvasó, floppy olvasó, USB eszközök, nyomtató csatlakozó, PS/2 csatlakozó stb.
Az előbbiekben említett AGP és az azt leváltó PCI Express csatlakozókat főként videokártyák csatlakoztatására használták és használják a mai napig. A videokártyák is egyféle speciális processzornak foghatók fel, hasonlóan végzik a feladatukat, csak éppen más a felépítésük.
Szerepük az, hogy megjelenítsék a képét egy programnak, filmnek, vagy játéknak. Célja, hogy grafikákat hozzon létre és jelenítse meg, átvéve ezt a feladatot a processzortól. Így a CPU a felszabaduló teljesítményét más műveletekre használhatja. A mai videokártyák avagy GPU-k (Graphics Processing Unit - grafikus vezérlő egység/kártya) annyira specializálódtak, hogy a számukra kiadott feladatokat akár 50x gyorsabban is képesek elvégezni, mint a processzor.
A cikksorozat első része ezennel végetért, a továbbiakban folytatnám az alaplappal tovább. Várlak titeket akkor is!